Mostanság egyre többet érzem így...

Egész testemmel érzem a szelet,
Egész lényemmel: Senki sem szeret.
Nem igazán, nem eléggé,
Nem leszek már boldog többé…
Fáj a szívem, szorít, sajog,
Minden nap egyedül vagyok.
Magányosan ülök az ágyon.
Csak egy kis boldogságra vágyom…
Az én hibám, tudom, érzem…
Ezer sebből, egyre vérzem…
Egész testemmel érzem a szelet,
Egész lényemmel: Senki sem szeret.
Minden nap új reménnyel kelek,
Talán ma boldogságra lelek…
De csalódom újra és újra.
És visszazuhanok a múltba.
Az élet megy tovább, nem áll meg!
És szívemen egyre több a heg…
Nincs több remény, s én rettegek.
Örökké egyedül leszek.
Egész testemmel érzem a szelet,
Egész lényemmel: Senki sem szeret.

2009.09.24