Egyedül a sötét utcán

Egyedül a sötét utcán…
Minden ismeretlen, minden új…
Jó így… vagy mégsem?
Egyedül sose jó, de nem kell senki… Dehogy nem kell…
De nem érdemlek senkit… Aki fontos volt, akinek fontos voltam, elárultam.
Nem jár bocsánat! Tudom, és az lenne a helyes, ha bűnhődnék érte!
De önző lettem! Mindent akarok egyszerre. Bármi áron!
Megéri?
Nem tudom.
Félek.
Fázom.
A hideg szél csípi meztelen vállaim.
Felnézek az égre…
Vágyom látni a csillagokat. De felhős az este.
Nem érdemlek csillagokat.
Esni fog.
Sötét felhők gyűlnek fölém.
Keresztbe font karokkal makacsul török előre.
Bármi áron.
Nem tudom merre tartok, nem helyes út. Azt tudom. De vonz, és nem akarok ellenállni.
Gyors léptekkel haladok a kihalt sötét utcán.
Hol vagy?
Hol vagyok?
Mi vagy?
Mi vagyok?
Mit akarsz?
Mit akarok?
Miért?
Mérges vagyok! Forr bennem a gyűlölet…
De hát kit útálok?
Idegesít minden gondolat.
Egyre gyorsabban haladok. De őrjít a lassúság.
Tudni akarom, mi van ott!? És hogy, hol van?!
Valami megrezzen mögöttem…
Hátra nézek, egy sötét alak árnyékként követ.
És egyre gyorsabb…
Rettegek.
Fogalmam sincs mitől és kitől, de menekülnöm kell.
Bántani akar.
Tudom.
Annyira félek.
Egyre hidegebb van és mintha minden egyre sötétebb lenne.
Rohanok.
Hátra nézek.. ő is egyre gyorsabb…
Engem akar…
Meg akar ölni.
Gonosz…
Érzem a haragját…
Jó ideje rohanunk már…
De…
Lehetetlen…
Minden ugyanolyan…
Itt már jártam…
Villámcsapás…
Körbe- körbe megyünk…
Nincs kiút…
Nem lehet!
Megannyi út közül választhattam volna…
De kiválasztottam egyet. Ész nélkül… Az egyetlent, amiből nincs más kiút.
Érzem a halál leheletét a nyakamban…
Borzongok…
Dörög az ég…
Egyedül vagyunk…
Senki sincs az utcán…
Senki sem segít…
Nem tudom megvédeni magam.
Szembe kell néznem vele…
Ha ez a végzetem… Amelyet én választottam.
Még érzem a gyűlöletet. De most erősebb a félelem.
Dühös vagyok, mert tehetetlen vagyok…
De hát ki lesz a gyilkosom?
Megfordulok…
Lehetetlen…
Érzem a karmait a húsomba marnak…
Forró vérem égeti jéggé fagyott bőröm.
Majd a döbbenetes felismerés eltompítja az érzékeim…
Azt hiszem, a mellkasomnál…
Igen, ahogy lenézek, látom a véres tátongó lyukat a mellemen.
A szívem…
Már a földön hever.
És ő rálép…
És én rálépek.
És ő felnéz…
És én felnézek.
És ő…
Ő Én vagyok…