2010. január 21., csütörtök

Örökké nélküled




Örökké nélküled

Hónapok óta nem láttalak,
Túl sokat vagyok nélküled!
Állandóan rád gondolok,
Rólad álmodom.

Itt ülök nélküled,
Magányosan a sötét éjszakában,
Összezárva a gondolataimmal,
melyek rólunk szólnak,
arról milyen boldogok lehetnénk együtt.

Felidézem arcod,
Érzem bőröd illatát,
Csókod ízét…

Látom magam előtt,
ahogy belépsz az ajtón, és rám mosolyogsz…
Mellém ülsz, átkarolsz…

Aztán látom, amint elsétálsz,
eltűnsz előlem…
Csak a szorongató hiányod marad…

Itt ülök nélküled,
Magányosan a sötét éjszakában,
Összezárva a gondolataimmal,
melyek rólunk szólnak,
arról milyen boldogok lehetnénk együtt.

De elhagytál, csak az álmaimban vagy velem,
Minden éjszaka igazából egyedül vagyok,
Nélküled, az emlékeimmel.

Mindig rólad álmodom!
Mikor kinyitom a szemem,
Mikor sétálok az utcán,
Mikor a csillagokat nézem,
Mielőtt elalszom.
Mindig velem vagy,
Mindig egyedül vagyok.

Itt ülök nélküled,
Magányosan a sötét éjszakában,
Összezárva a gondolataimmal,
melyek rólunk szólnak,
arról milyen boldogok lehetnénk együtt.

2010-01-22

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése