Álmaim gömbje

Álmaim gömbje

Miért lesz valaki szerelmes?
Nem tudom!
Egy másiknak adja a szívét egy napon,
S nem kér cserébe semmit,
Csak az övét.
Csak, hogy együtt tölthessenek
Boldog perceket,
Melyek szívükben örökké megmaradnak.

A szíved gyönyörű!
Virág!
De számomra az egész világ!
Féltve vigyázom, mert
Legfontosabb nekem…
Az egész életem odaadnám
Érte, ha kellene,
Megszakadna szívem, ha baj érné!

A boldogságtól felhők közt szárnyal
A lelkem!
Szíved által boldogságra leltem!
Egész testem minden sejtje
Érted remeg
Csak téged szeretlek
Más után nem vágyom!
A végtelen boldogságom megtalálom benned!

De hírtelen valami rossz
Történt!
Szívembe hasítva tőrként!
Álmaim mesés gömbje
Darabokra törött
Általuk táplált szívem
Sorvadni látszik…
Nincs kétség! Ebbe belehalok!

Kétségbe esve csak választ
Keresek,
De csak egyre mélyebb gödrökbe esek!
Távolodsz tőlem, hiába kapaszkodom
Kétségbeesve beléd.
Hiába szólítalak, s kérlek,
Várj még!
Kegyetlen szótlansággal fordítasz hátat.

A te szíved gyönyörű!
Virág!
De számomra az egész világ!
Nem látlak már, nem is
Tudok felőled…
Így távolból emlékként
Taposod szívem.
Halott porrá zúzod kegyetlen hiányoddal.

Utolsó pillantásával szívem
Választ keres,
Szertefoszlott, tündöklő múltjába les,
Reménykedve kap az emlékfoszlány
Után, de csak a porba hull
S sosem érti meg
Miért történt mindez?
Hová lett boldogsága?

Az utolsó könnycsepp
Érted kiált!
Szerető szívem miért érdemelt halált?
Hová lett a boldogság oly hírtelen?
És miért lett oda?
Szerettél, vagy csak mesés álom volt?
Már nem kérdez, hisz
Porrá tört, s emlékét talán elmossa a jövő…


2008.08.01. Horváth Dánielnek

„A boldogság miért lesz oda?
Hová lesz a mesés csoda?
Miért hal meg szívem újra és újra,
Amikor rád gondolok…”