Nélküled

Nélküled

Nem tudom hány száz év telhetett el,
Mióta nem láttam arcod…
Összefolynak a napok, s ebbe
Lassan belehalok…

Minden éjjel veled álmodom,
Érzem karod szorítását,
Ahogyan átöleled testem,
Boldog vagyok veled…

Csókod még ég ajkaimon,
S a tűz a szívemben.
Az olthatatlan vágy irántad,
Szétmarcangolja testem…

Nélküled a napok szürkék,
Minden perc értéktelen…
Örök tél uralkodik…
Nincs menekvés!

De a havas kopár, sík lelkemet
Menthetetlenül fűti szívem…
A lángnyelvek szerelmesen
Összefonódnak a jégcsapokkal…

Míg a hó és a jég el nem olvad,
Emléked örökké szívemben marad,
Melynek halott, fagyott világát
Örökre elhagytad, éltető Nap.

2010. január 23.